🡰 előző
Magyar Katolikus Lexikon > I > Isten népe
következő 🡲

Isten népe: 1. Az ÓSz-ben a 12 törzsből álló nép, amely a pátriárkáknak adott ígéret szerint alakult ki (Ter 12,2; 15,5; 26,4). Az Egyiptomból való kiszabadulás után úgy szerepel, mint Isten kiválasztott népe, amelyet szöv-gel magához kötött és lefoglalt (MTörv 5,2; 7,6; Kiv 6,7; 19,5). A kiválasztás alapja nem a nép kiválósága (MTörv 7,7), hanem Isten szeretete (7,8) és ígéretéhez való ragaszkodása. Az ~hez tartozás föltétele elsősorban az Ábrahámtól való leszármazás volt, ehhez járult a körülmetélés (Ter 17,14; Józs 5,7), továbbá a kultuszközösség (Kiv 12,13; Szám 9,13) és a törv-ek megtartása (MTörv 5,31). A nők helyzetét a családba tartozásuk határozta meg. A kiválasztás már maga valamilyen megszentelést jelentett, de azt erkölcsileg is el lehetett nyerni (Lev 11,44; MTörv 26,19). Idegen is tagja lehetett ~nek, ha hitt Jahvéban, körülmetélték és megtartotta a törv-t. Az a tudat is megvolt, hogy Jahve mindenek ura (2Kir 19,15; Zsolt 24,1; 67,4), és hogy Isten áldása minden népre vonatkozik (Ter 12,3; 18,18). A próf-k hangoztatták, hogy Izr. csak addig ~, amíg engedelmeskedik neki (Oz 1,9), és megjövendölték, hogy egy →maradék mindig kitart a szöv-ben és az engedelmességben (Iz 10,20). Valamikor majd a többi nép is ~ lesz (Zak 2,15; Iz 11,40; Jer 12,16; Zsolt 67,6). A próf-k gondolata itt nemcsak egyetemes, hanem eszkat. is: Izr. csak a végső időben lesz igazán ~. - 2. Az ÚSz igazolja, hogy az Egyh. kezdettől fogva úgy értelmezte magát, mint az új, eszkat. nép (1Pt 2,9: „választott nemzedék, királyi papság, szent nép, tulajdonul lefoglalt nép”), s ebbe már beletartoznak a megtért pogányok is. Ezt a népet az Isten Fia vére árán szerezte (1Pt 1,19; ApCsel 20,28). A Tit 2,14 és az ApCsel 15,14 szerint Isten úgy látta jónak, hogy a pogányokból népet készítsen nevének. A Zsid 4,9 szerint az Egyh. a vándorló nép, amely még várja az igazi szombati nyugalmat, de megvalósul benne a szívbeli engedelmesség és az új szöv., amelyről Jer 31,31-34 beszélt. A régi és az új nép között megvan az összefüggés: az új nép is kegyelmi kiválasztásnak köszöni létét (1Pt 2,10), s azt már új szöv. köti Istenhez (Lk 22,20: 1Kor 11,25). A régi Izr. a kiválasztottság által elkülönült a pogányoktól, az új szöv-be minden nemz. meghívást kapott. Ez a nép megtermi gyümölcsét (Mt 21,43), mert →Isten Lelke élteti. A földön vándorló nép azonban még gyarló emberekből áll, azért állandóan rászorul Isten irgalmára. - Az úsz-i ~nek gondolata számos más ekkleziológiai képpel és elképzeléssel kapcsolódik össze: szövetség, Isten közössége, Isten nyája, Isten temploma (vö. 2Kor 6,16), →menyasszony, Krisztus teste; ugyanakkor üdvösségtört-ileg szoros kapcsolatban marad Izr-lel, és (egyelőre) az Egyh. eszkat. vonása is hangsúlyt kap. - 3. ~ és az egyházjog. A II. Vat. Zsin., különösen az Egyh-ról szóló hittani rendelkezés, központi szerepet tulajdonít egyháztanában az ~ fogalmának (vö. LG 9-17). Ez az egyházkép nemcsak nagy tekintéllyel rendelkezik a Szentírásban és a ker. hagyományban fellelhető gyökerei miatt, hanem a törvényhozó számára is a legalkalmasabbnak tűnt az Egyh. intézményes vonatkozásainak kifejezésére. Lehetővé teszi ugyanis az új ekkleziológiai távlatok és tevékenységi szempontok kibontakoztatását és a jogszabályok nyelvére való lefordítását, de egyben fölhívja a figyelmet arra is, hogy az egyh. titok, misztérium, mely nem tárgyalható a maga egészében a valóság társad-jogi szintjén. - Ezek szerint az egész egyhjog ~nek joga. Az Egyh. Törvénykv. II. kv-e mégis „Az ~” címet viseli. Ez azzal magyarázható, hogy benne különösen is a személyeknek ~ben elfoglalt helyéről, ott betöltött szerepéről van szó, valamint a hierarchikus közösségben való együttműködésükről és a megszentelt, ill. az ap. élet intézményes formáiról. Olyan témákról tehát, amelyeket korábban többen az alkotmányjog körébe szoktak sorolni. Megjegyzendő, hogy a CIC reformja során a II. kv. anyagának egy része eleinte az Egyh. Alaptörv. tervezetében szerepelt, melynek önálló, alkotmányjellegű kihirdetésétől a törvényhozó végül is eltekintett. G.F.-E.P.

LThK X:845. - Erdő 1991:157. - BL:732.

A lexikon kora

A lexikon a budapesti Pálos Könyvtárban készült 1980 és 2013 között. A honlapon a korabeli szócikkek olvashatók, az újabb eseményeket, kutatási eredményeket a szócikkek nem tartalmazzák.